Baráth Viktória - A főnök

Valóban te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békés életet él Albuquerque legtehetősebbek által lakott negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik a jövőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, mikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja?

Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az AranyKönyvre jelölt Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

                                                                                          *********

Először is tisztázzunk valamit. Baráth Viktória egy istennő. Ha olvastátok ti is ezt a könyvet, akkor tudjátok, miről beszélek! Alig merem elhinni, hogy ez tényleg egy magyar tollából származik. Meg ne kövezzetek, de nem nagyon olvastam még hazai írótól ilyen szintű olvasmányt! Életem legjobb döntése volt, hogy a kezembe vettem ezt. Az egész könyv, úgy ahogy van, tökéletes! A borító, a fülszöveg, a szereplők, a megfogalmazás, a történet felépítése... minden. 😻

Ana-t ismerjük meg legelőször, aki az elején egy rózsaszín buborékban él, ahol azt hiszi,hogy minden szép és tökéletes. De ez a buborék hamar kipukkad. Olyan helyre kényszerül beilleszkedni, amit a háta közepére sem kíván. El se tudta képzelni, hogy a világnak van ez a része, ami tele van bűnözőkkel. Bűnözőkkel, akik drogot árulnak. Azt még kevésbé hitte, hogy egyszer egy lesz közülük, nem kis rizikót vállalva magára ennek következtében. Ráadásul nem csak a testi épséget teszi kockára, hanem a szívét is. Mert bizony a Főnök minden lány szívét megdobogtatja. Nem is csoda, olyan tökéletesre “faragta” Viki a mi Ryanünket. Ryan örök kedvencem marad a sok könyves pasi között. Egy igazi rosszfiú kemény múlttal (és jelennel) a háta mögött. Nehezen,de kapunk betekintést,hogy miken kellett keresztül mennie,míg fel nem jutott a jelenlegi pozíciójába. És hogy van-e ennél is feljebb? Megtudjátok, ha elolvassátok a könyvet. 

És hát ugye minden könyvben van legalább egy olyan karakter, akit meg tudnál tépni a hajánál fogva. Nekem ez a személy Nicky volt. Annyira irritáló volt a karaktere. Nála felfuvalkodottabb nővel aligha találkozol az utcán. Annyira felsőbbrendűnek érezte magát, hogy minden pillanatot megragadott arra, hogy Anába belerúgjon. Az elejétől fogva nem látta benne a potenciális versenytársat. De igaza volt: ami hősnőnk még nála is okosabb és rátermettebb volt. 

Aztán van még két mellékszereplő, akik a szívembe lopták magukat. 

Az egyik Rick volt, Ryan jobb keze. (Már ha szabad így említenem.) Rick volt az örök testőr, az egyetlen személy, aki végig a főnökünk mellett volt. Ő az a személy, akit mindenki akarna, ha védelemre lenne szükségük. Akár az életét is feláldozná. És nem a pénzért, nem is azért, mert ez a munkaköre. Hanem mert ennyire hűséges, lojális az emberhez.

A másik Jones ügynök. Ő az a személy, aki az ártatlanokat meg akarja menteni. Ez esetben Anát próbálja lebeszélni, hogy teljesen átadja magát a rossznak, hogy teljesen és véglegesenelmerüljön egy bűnös világban. De vajon csak a munkaköri leírását követi? Vagy másfajta érdekek hajtják, hogy megvédje?

Egy szó,mint száz... imádom A főnököt. 😻 Ha egy fenomenális sztorit akartok olvasni, akkor ezt semmi esetre se hagyjátok ki. És hogy lesz e valaha folytatása? Reménykedem benne! 🍀

Ha elnyerte a tetszéseteket ez a történet, ne felejtsétek el előjegyezni Viki legújabb könyvét. 

Ugyan még nem olvastam, de garantáltan nagy sikert fog aratni, ugyanis én még ennél is jobbra számítok tőle. 

Kedvenc idézeteim a főnökből:

"– Kényelmetlen ez a szar! Ez nem én vagyok, úgy nézek ki, mint egy kibaszott pincér!
– Igazad van, az összes pincér ötezer dolláros Yves Saint Laurent szmokingban jár – vontam fel a szemöldököm, de úgy tűnt, hogy nem győztem meg. Erősebb fegyverre volt szükségem. – Amúgy.. Szerintem irtó szexi!
Közelebb hajoltam hozzá, és játszani kezdtem az ingje gombjaival, mire átkarolt, és a fenekembe markolva húzott magához.
– Azt mondod? – kérdezte halkan, mire én bólogattam, és megnyaltam az alsó ajkamat. – Lerángatnád rólam? – De még mennyire! – duruzsoltam csábosan, aminek a hatását már éreztem is a hasamhoz nyomódó ágyékán.
– Azt hiszem, eggyel nagyobb nadrág fog kelleni, ha ezt így folytatod."

"– Nem akarom megfogni – ráztam a fejem.
– Nem a farkamat nyomom eléd, ez csak egy pisztoly, nem kell tőle félned!
– Miért, a farkadtól kéne?"

“–  Te az új pasival vagy, igaz? - kérdezte a fekete hajú lány, miután felszívta az első csíkot.

A hátamat a hideg csempének támasztottam és keresztbe fontam a karjaimat.

– Igen, vele.

– Kurvára dögös. Hogy szedted fel?

Végre megszabadultam tőle, erre itt is ő volt a téma.

– Mazochista vagyok. Imádom, ha kihasználnak és megaláznak - válaszoltak szarkasztikusan.

– Én azt nem bírom, de ha jól megfizetik, azt csinálnak velem, amit akarnak -reagált a szőke.

Valahogy sejtettem, hogy nem az igaz szerelmet keresik a milliomos drogdílerek és klubtulajdonosok között.”

Baráth Viktória könyveit megvehetitek itt: 
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Barath_Viktoria_A_fonok&id=293224&type=22

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Barath_Viktoria_Elso_tanc_Kovesd_a_sz&id=285783&type=22

 És egy kis hosszabb részlet az április 15.-én megjelenő Egy év Rómában c. regényből :

"– Megkóstolhatom?

A kérdése váratlanul ért, és hirtelen azt sem tudtam, miről van szó, de végül rájöttem, hogy a fagyiról. Halványan elmosolyodtam. Annyi beszólás jutott eszembe az orgazmussal és a fagyinyalással kapcsolatban, de egyet se mondtam ki, tényleg visszafogtam magam, viszont magamban jót nevettem.

– Még a végén én viszem bűnbe, vigyázzon! De persze, szívesen adok.

Azt hirtelen nem tudtam, hogy mégis hogyan akarja megkóstolni a fagyimat, de mivel más lehetőség nem volt, a szája elé toltam a tölcsérben. Meglepetten nézett rám.

– Nem zavarja? – kérdezte.

– Engem nem – vontam meg a vállam. – Remélem, hogy ezért még nem csapják ki az egyházból.

Nagyot mosolygott, majd a tölcsér felé hajolt. Ahogy kidugta a nyelvét és végighúzta a rózsaszín fagyin, nagyot nyeltem. Illetlen gondolatok futottak végig az agyamon, főleg az előző beszélgetésünk után, amitől zavarba jöttem. Mindenféle megmagyarázhatatlan okból lendítettem egyet a tölcséren, amitől a jeges finomság egyenesen az atya arcába nyomódott. Az egész szája és az orra is rózsaszín lett, miközben bambán pislogott felém. Az ábrázata láttán nem bírtam visszafogni magam, kitört belőlem a nevetés. Hangosan, egészen a gyomromból hullámzott fel, aminek következményeképp még a könnyem is kicsordult. Nem is emlékszem, előtte mikor nevettem utoljára, de azt tudom, hogy nagyon sok idő telt el. Ekkor viszont a szívemig hatolt.

– Ezt most miért kellett? – kérdezte Raymond atya, még mindig tiszta maszatosan.

– Visszakapta a múltkorit az Igazság szájával! – mondtam levegő után kapkodva.

A térdemet csapkodva hahotáztam rajta, annyira, hogy majdnem hanyatt estem. Annyira meglepett arcot vágott, hogy muszáj volt megörökítenem. Előkaptam a mobilomat, és már el is kattintottam egy képet.

– Mit csinál? – kérdezte, miközben a szalvétával próbálta letörölni az arcát.

– Ez repül instára – csóváltam a fejem hatalmas vigyorral. – Ezer éve nem töltöttem fel semmit, de ezt most muszáj! – Színpadias mozdulatokkal pötyögtem a telefonomon, hogy ő is lássa, sőt, hangosan mondtam: – Raymond atya, az orgazmusommal az arcán. És fent is van!

– Ezt ugye nem mondja komolyan?

Úgy nézett rám, mint akinek épp szívinfarktusa van. A mobilomért kapott, mire én megint elnevettem magam.

– Dehogy, csak annyit írtam, hogy Róma-móka – mutattam felé a telefont.

Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, de én még mindig nevettem. Ha azt hitte, hogy csak ő szívathat meg, hát nagyot tévedett. Végre ő is mosolyogni kezdett, és összehajtogatta a szalvétáját.

– Várjon, itt van még egy kicsi – az arca felé nyúltam, hogy a szája szélén maradt kis fagyipöttyöt letöröljem, de ekkor kidugta a nyelvét, hogy lenyalja, aminek következményeként az én mutatóujjamat sikerült eltalálnia. A nyelve érintésére elkaptam a kezem. Mintha egy apró villámcsapás szaladt volna végig a testemen.

– Ó, ne haragudjon! – szabadkozott.

– Ugyan, semmi gond – ráztam a fejem, de a nevetésem alábbhagyott. Ő is zavarba jött, azt se tudta, hogy rám nézzen-e, vagy elkapja a tekintetét, de végül mégis farkasszemet néztünk egymással. Mindkettőnk arcára egyszerre ült ki a mosoly. Próbáltuk visszatartani, de nem ment. Úgy néztünk ki, mint két idióta kamasz, és én úgy is éreztem magam. Szabadnak, vidámnak, játékosnak."

Ezt pedig előjegyezhetitek itt:

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Barath_Viktoria_Elso_tanc_Kovesd_a_sz&id=285783&type=22

Jó szórakozást mindenkinek a történethez/történetekhez!